Azt mondják az öreg kutyát nehéz új trükkre megtanítani. Valahogy így vagyok a blogozással. Mióta a 360.yahoo megszűnt, a kiscsapat feloszlott, illetve átjött többnyire ide a blogger-re, lelassult a blogozásom. Kriszta kérte, hogy jöjjek már én is ide. Itt vagyok én már régóta, csak fárasztónak találtam, hogy "megtanuljam" ezt a blogozást itt. Valahogy a 360-as olyan könnyű volt nekem. Kár hogy kicserélték. Mindenesetre Kriszta megpróbálom. Nem tudom, hogy fog sikerülni, mert közben az élet is felpörgött nálunk, mióta megszaporodtunk, meg mióta a kórházban dolgozom. Ebben a hónapban fiatal házasok és fiatalok számára lesz itt találkozó, de az előkészületekben sem tudtam segíteni az elfoglaltság miatt. A bébis(z)ittelés nekem óriási erőfeszítést jelent. Emese is fáradt állandóan. Ez nem panaszkodás, hanem "helyzetjelentés" Kriszta... :) Szóval még a vasárnap esti összejöveteleinkre sem járok a bébivel. Emese ugyanis mindig dolgozik abban az időben, és egyedül nem tudom vállalni a terhelést.
Isten pedig nyitogatja az ajtót a szolgálatra is. A mult héten egy baptista lelkész meghívott, hogy beszéljek a gyülekezetükben. Ma pedig egy éppen haza készülő betegem kérte, hogy látogassam már meg, mert szeretné, ha elmondanám neki, hogy hogy tértem meg. Már pedig egy ilyen meghívás (leírta nekem a címét, telefonszámát) nagy szó itt amerikában (mind a két fajta). Na, mostmár csak imádkozni kell, hogy legyen erőm összeszedni magam és elmenni.
Azért a http:www.menedek.com -ra néha-néha írogattam egy keveset Kriszta, és az megjelent a facebook-on is, bár ott is nagyítóval kell keresni a blogokat. Ezek a szociális weboldalak, inkább szórakoztatásra vannak tervezve, nem mélyebb eszmecserékre. Mindig a "Cirkuszt! Kenyeret!" jut róluk eszembe. Le kell foglalni az embereket, szórakoztatni kell őket, hogy ne legyen idejük a komolyabb dolgokra. Ezért hiányzik nekem a yahoo 360-as.
A családról?
Josh főiskolás. Rájött, hogy neki mégiscsak a kompjuter a legkönnyebb szakterület. Már mellék állása is van a főiskola mellett. Eddig két cégnek menedzseli a kompjuter hálózatát. Önkéntes alapon a régi iskolájának a weboldalát is megépítette.
Nátán 3.-kos középiskolában, de évvégére kész lesz az összes középiskolás osztállyal, mert "kettessével vette a lépcsőket". Hamarabb be akarja fejezni a középiskolát egy évvel. A rollai műszaki egyetemre már felvették azzal a feltétellel, ha befejezi a középiskolát. A középiskola vezetősége úgy döntöttek, hogy nem engedik, hogy hamarabb befejezze. Nos, ez teljesen érthetetlen, mert ha már minden tantárgyat elvégzett, ami a negyedikes "érettségihez" kell, akkor mivel töltené a negyedik évet? Az igazgató felhívta az egyetemet. Megbeszélte velük, hogy elfogadják Nátánt, ha a harmadik után kimarad az iskolából, és a főiskolán egyszerüen leteszi a vizsgákat. Az egyetem elfogadta. Úgyhogy ez lesz, ha az Úr is akarja és élünk. Nátán már az ösztöndíjakat is megkapta az egyetemre, hála az Úrnak. Villamos mérnök akar lenni. A felvett diákok közül a 100 legjobbak egyike volt (de nem a legjobb :)
Jeremiás minden idejét "kutatásra" használja. Vizből hidrogént és oxigént állít elő, tüzijátékozik, meg durrangat. Megolvassza az aluminium kólás dobozokat, kiberheli a rossz mikrohullámu sütőket és az eldobható fényképezőgépeket. Az elsőből hegesztő trafót gondol csinálni, a másokiból pedig önvédelmi "sokkolót". Nem vagyok benne biztos, hogy ha városban laknák, akkor is tudná csinálni. Legalábbis nem mindent, amit itt csinál. Jelenleg Dániellel együtt focizni kezdett járni, meg egy éves unszolásának engedve, elkezdett hegedűlni tanulni. Emese szintén vesz órákat :)
Egyszer azt mondja nekem Jerémiás, hogy "apa, azt mondtad, hogy ne magunkat dicsérjük, hanem az az igazi dícséret, amikor mások dícsérnek. Az iskolában mások dícsérnek: azt mondták, hogy te egy genius vagy!" :) Ezt egy olyan trükkje váltotta ki, hogy egy darab aluminium szálból lepke alakot formált. Egy darab PVC csövet megdörzsölt (feltöltötte elektromossággal) és az aluminium lepke alá tartotta, majd elengedte a "lepkét". A lepke szállt. Az elektromosság taszította az aluminiumot és ezért a "lepke" igyekezett a PVC csőtől távol maradni. A levegőben lebegett a cső fölött. Ahogy a csövet mozgatta a lepke úgy repült anélkül, hogy hozzá ért volna a csőhöz.
Dániel nagyon ügyes fizikai adottságokkal rendelkezik. Focizik most. Ő inkább a közösségi emberke, nem annyira technikai, mint Jerémiás. Ő egy-két osztállyal feljebb olvas, mint a korabeliek, nagyon meleg szívű. Szivesen ír, sokat olvas, rajzol (megdöbbentően jól), és talán ő játszik a legtöbbet kint. Esténként, főleg amíg nem volt még baba, párnacsatákat vívtak Jeremiással minden este. Ezsdrás érkezése óta ez be van tiltva. Neki volt a legnehezebb elfogadni, hogy kiszorult a "legkisebb" (angolul "baby") pozicióból. Ha úgynazokkal a becenevekkel illettük Ezsdrást, amit azelőtt neki mondogattunk, akkor mindig közbeszólt, hogy az ő, és nem Ezsdrás. Ezért teljesen új becézést kellett kitalálnuk. Úgyhogy Ezsdrás "mackó-muki" lett, meg mici-mackó, mert úgy még nem "neveztünk" senkit a házban előtte.
Ezsdrás, nagyon "jó megjelenésű" fiatalember... hehe... Ennek az egyik oka, hogy csakis anyatejen él mindezideig. Attól meg nem hízott el, és nem nőtt "super" méretüre, mint a kortársai, akiket táppal etetnek. Nem sokat sír, de azért azt is tud, sőt még mérgelődni is. Főleg amikor már fáradt. Hétvégéken, amikor itthon vagyok (minden második hétvégén), nekem gyűlik meg a bajom vele, mert Emese éjjel dolgozik, nappal pedig aludni szeretne... Amikor itthon vagyok, akkor valamennyire ez még sikerül is. Amikor viszont dolgozok, akkor az ő alvásideje nagyon zaklatott. Ezért ilyenkor sokkal-sokkal fáradtabb, mint máskor. Milyen jól jönne néha egy nagymama, akire néhány órát rá lehetne bízni a picit. De miért jöttünk ilyen messze tőlük, igaz?
Ezsdrás fényképeit itt lehet megnézni: http://www.flickr.com/photos/pacozpics/sets/72157622643289730/
A lovat eladtam, mert elfogyott a szénája a télen és nem volt pénz szénára. Eladtam a barátomat! De vigasztaltam magam, hogy neki jobb lesz, mert több lóval lesz együtt és rendesen megtanítják mindenre, amit egy ilyen lónak illik tudnia.
Szóval kb. ez van velünk Kriszta.
21 comments:
Nagyon orulok Mihaly, hogy Te is itt vagy vegre. Jo tudni Rolatok! :)
Én még csak most fedeztelek fel itt...én is bánom, hogy vége a 360.yahoonak :(. Szerettem ott. Itt meg megszoktam már.
Nagyon jó volt olvasni ezt a tartalmas beszámolót. Azt kívánom, hogy az Úr Jézus áldja meg családod minden egyes tagját!
Isten áldjon!
Hello Hajni! De régen láttalak!
Látod, csak most vettem észre a kommentedet. 10 napos késéssel.
Én is örülök, hogy itt vagy.
:)
Köszi Noémi. Hát itt voltam, igen, de nem gyötörtem magam azzal, hogy meg is tanuljam, hogy ez a blogger hogyan is működik, s ezért eléggé elhanyagoltam.
Köszönöm, hogy szóltál! :)
na vegre, h megtalaltalak en is, Mihaly!!!!:):D
Köszi, köszi, köszi, köszi:):):)
Olyan jó, hogy írsz itt is. Ahogy tudsz, még ha keveset is, de legalább érezzük, hogy "itt vagy", köztünk.
Köszönöm a biztató kommentedet is, a legutolsó bejegyzésemre.
Nekem is hiányzik a yahoo360-as, már egyre jobban...
én is örülök hogy rád találtam Mihály!Nekem is hiányzik a yahoo360:(...de már itt is megszoktam,csak azert ez is más...köszönöm a beszámolót,már elég rég nem tudtam semmit felölletek!Az Ur áldjon titeket!
Minenkinek köszönöm, hogy ilyen meleg szeretettel fogadtatok! Köszönöm!
Igazából mondom, hogy ilyen közösségem nincs még egy, ahol ennyire hiányolnak... Jól esik, igazán.
Az élő és hatalmas Úr Jézus áldását és személyes közösségét kívánom mindegyikőtök életére, és sok, sok gyülmölcsöt!
Oh milyen jo h Kriszta beszolt hogy itt vagy mert nekem se jott be a bejegyzesed.Nem ertem miert?Orvendek a sok jo hirnek,ami a faradsagot illeti ,hat bizony megertelek, de adjon az Ur erot mindenhez, s aldja meg csaladodat tovabbra is!
Én is Kriszta blogjáról találtam ide. Nekem se jelezte a reader a bejegyzésedet, pedig már rég feliratkoztam olvasónak. Sok-sok erőt kivánok neked a hétköznapok harcaihoz! Az Úr áldja meg a fiaitokat, főleg a legkisebbet:). És a gyülekezet nem hiányol téged vasárnap esténként? Mi lenne, ha a nagy fiúk elvállalnák a kicsit 1-2 órára, hogy te közösségbe mehess? Ugyanis tapasztalatom szerint a virtuális "lelki" közösség nem teljesen reális. Pedig én is sok barátot nyertem általa, de nem pótolja a valóságos, hétköznapi barátokat, akik igazán ismernek. Talán könnyebb itt kedvesnek lenni, megdicsérni a blogbarátokat, stb., mint a valóságban. Azért merem ezt megfogalmazni, mert személyesen is ismerek sok blogbarátot (van akiket még tini koromból) és azért a gyakorlati közvetlenség, kedvességi szint más... Azért hálás vagyok azokért, akiket személyesen is megismerhettem és most már ismerősként olvasom az irásainkat. Még a yahoo-n olvastam, hogy tettél egy körútat Erdélyben. Ha újra jösztök szeretettel várunk a Nyárádmentére is!
Isten áldjon!
Koszi az aldaskivanast. :) Isten aldjon meg titeket is!
nagyszerű volt olvasni a részletes beszámolót!
velkám, tesó!
ja, azt is akartam mondani, hogy olyan jólesett kiérezni az apai büszkeséget a sorok közül! és ne szabódj miatta, nem dicsekedtél, mint ahogy nem is panaszkodtál.
szeretettel olvasunk, máskor is...
sok erőt neked, az újfajta megterheléshez!
üdv Emesének is!
köszönöm az újabb "welcome"-okat is.
Viszont kívánom az áldáskívánságokat!
Maresz, teljesen egyetértek. Igaz, hogy akik közel vannak, azok szenvednek tőlünk a legtöbbet, de talán éppen ezért velük a legmélyebb, a legszorosabb a kapcsolat, s erre sokszor csak akkor döbbenünk rá, amikor elveszítjük valamelyiküket. Való igaz, hogy tudatosan "áldozni" kell a fizikális kapcsolatért, mert ott mérettetünk meg.
Könnyü szeretni a távolvalókat, sőt az egész világot meg misszió mezőket, de az igazi értékünk otthon mérődik le. Így látom én is. Mostmár Ezsdrás kezd nagyobb lenni, már 6 hónapos, és talán belejövök egy kicsit én is a pótmama szerepébe. Már gondolkozom azon, hogy elkezdek újra járni, és meglátjuk.
A mult héten meglátogattam egy házaspárt, Csaba pedig tegnap volt itt nálunk, tehát, a kapcsolat azért megvan, mégha nem is éri el a kívánt szintet.
Nem gyözöm köszönni, hogy egymásután rámköszönnek a tesók!
Lea, Encóka köszönöm!
Encóka, hát ami igaz, az igaz, szívesebben írom a gyerekeimről azt, amiben jobbak, okosabbak, mint én. Persze ez nem jelenti azt, hogy amit nem írok, az nem létezik... he-he
És ez így van szellemi szinten is. Az atyai szívekben nincs versengés más testvérekkel. Az atya mindig örül annak, ha gyermekei meghaladják őt. Micsoda üzenet! Prédikálni lehetne róla! :)
Ja, és kedves Kriszta, köszi a biztatást és a "reklámot"! :D
Ja, és nem akarom elfelejteni, Maresz KÖSZÖNÖM a meghívást is! Hogy mikor sikeredik úgy, nem tudom, de azt igen, hogy Istennél minden úgy sikerül, ahogy ő azt eltervezte!
Köszönöm!
én csak azt írtam le, ami bennem volt. NAGYON örültem a múlt héten az első bejegyzésednek itt. Muszáj volt "eldicsekedjem", márcsak azért is, mert tudom, hogy mások is szívesen olvasnának rólad:).
Nem szabad öregedj, Mihály, kell tartsad az iramot a fiaiddal :P
Még írjál!
csak annyit akarok mondani, hogy ne is öregedj, mert nem sok elöny van benne.... Csaba
Köszönöm a válaszod, tetszett:). Most már megértettem, mire is gondoltál. Ami az utazást illeti, Istennél semmi sem lehetetlen! Látod, Evódiáék készülnek átrepülni Amerikába, közel hozzátok. Gondolom, ő elviszi a blogbarátok üdvözletét:).
Én is örvendek, hogy rádtaláltam, köszi Krisztának, és olvashatlak! Kívánok sok erőt Istenünktől a sokrétű munkához. És várom, hogy Emesét is megismerhessem személyesen.
Ha keveset is írsz és ritkán, mi annak is örvendünk.
De jó hogy leírtad. Üdv a bloggeren. Szép család, és persze okosak is, Laci mindig azt mondja erre, hogy olyanok mint az apjuk, nem tudom te hogy vagy ezzel?
Öregszel? Nem vagy egyedül, nyugodj bele, az élet már csak ilyen, de tudod, mi örökké élünk, még ha ez itt a földön nem is nyilvánvaló.
Post a Comment