Posztmodernizmus - mint kor
Egyesek, mint pl. Ravi Zakariah szerint a poszmodern kor a berlini fal lerombolásával kezdődött, ha egyáltalán a kezdet meghatározható. A nyugatot kelettől elválaszó szimbólikus berlini fal leomlásával a kelet és nyugat "összefolyt", és egy új világ-egyetemes világnézet formálódik. Ez az új világnézet még jobban megkérdőjelez minden "régi értékrend"-et, mint a modern filozófia, és erősen a nihilista irány felé serkenti a gondolkozást. Ha egyetlen szóval szeretném jellemezni a posztmodernizmus karakterét talán a relativitás szót használnám. Nincs abszolut, nincs etalon, nincs semmi szilárd, amit alapnak tekinthetünk, amihez viszonyíthatunk. Ha helyet adunk a posztmodernizmusnak, akkor "kicsúszott a talaj a lábunk alól". A posztmodernizmus szerint nics abszolút igazság, kivéve a sajátját, miszerint nincs abszolut igazság. Erkölcsileg nézve nincs bűn, csak különbözö erkölcsi normák.
Támadás a szavak ellen
Természetesen a régi értékrend és főleg a judaizmus és a judeo-keresztyénség értékrendje ellen a támadás minden szinten folyamatban van. Amint az szokott lenni az egyetemi professzorok a média támogatásával viszik a vezetőszerepet, de a művészet terén is gyors a felzárkózás, a filmiparon és a sláger-világon keresztül. Az agymosás újhulláma zúdúl ránk és gyermekeinkre.
Az egyik ilyen támadás alá vett terület: támadás a szavak ellen. A posztmodern filozófia megfosztja a szerzőt a saját szavainak értelmezésétől és az olvasó kezébe adja azt. Az a fontos, hogy az olvasó milyen értelemmel ruházza fel a szavakat és nem az, amit a szerző gondolt. Ilyen módon a szerzőt kiikathatjuk, elszigetelhetjük a saját gondolatától, attól, amit közölni akart és "lefordíthatjuk" az üzenetet a saját szánk íze szerint. Ez a kor szellem azt sugallja, hogy "nem akarom, hogy te értelmezd nekem a szavakat (még akkor sem, ha te vagy a szerzőjük), a szavakat én ruházom fel jelentéssel". Ilyen módon egy bűnös gondolat belopja magát a szívünkbe egy eddig mást jelentő, ártatlan szó takarásában, és a trágár tisztátalan szó pedig az új jelentése mögé bújva. Isten nem szereti, ha a jót gonosznak mondjuk, vagy a gonoszt jónak. Isten gyűlöli ezt. Mindegy, hogy Márai Sándort idézzük és elfordítjuk a szavak jelentését, vagy trágár káromkodást helyeslünk mert az kifejezi az érzésünket. Beszennyeztük a szó tisztaságát.
Mert kezdetben volt a Szó, és a Szó Isten volt... János 1:1
Isten szava soha nem változik, mert ő maga nem változik. Az ő szavai szerint leszünk megítélve függetlenül attól, hogy mi hogyan értelmeztük. Nála a tiszta beszéd mindig, örökké ugyanazt fogja jelenteni. Az ő fogalma a szentségről beszédben vagy cselekedetekben mindig ugyanazt fogja jelenteni.
A téma sokkal nagyobb, mint ahogy azt én ki tudnám fejezni, és sokkal veszélyesebb. Szeretném, ha a féltő szeretet érződne ki ebből a néhány gondolatból. Szeretteim szakasszátok el magatokat ettől a gonosz világtól. Ne engedjétek be a szennyet, a mocskot a szívetekbe, sem az Isten gyülekezeteibe.
Ha a szó elveszti értelmét, akkor Isten beszédének hitele is elveszett. Ragaszkodj a szó tisztaságához, hogy Isten örök érvényű beszédének tisztasága megmaradjon neked és gyermekeidnek. Légy só e világban, aki konzerválja Isten értékrendszerét, beszédedben, cselekedeteidben, gondolataidban.
Jakab 1:27
Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.
Néhány ige:
2 Timóteushoz 4:3
Mert lesz idõ, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
Ézsaiás 5:20
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!
Zsoltárok 119:9
Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? (És ez a beszéd állandó.)
2 Krónika 1:9
Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora. (Az ember vágyódása a szó állandóságára.)
1 Sámuel 15:24
Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptõl, azért hallgattam szavokra.
Zsoltárok 119:140
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
János 17:6
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
Máté 5:37
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
Kolosséiakhoz 4:6
A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen,] sóval fûszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. (Sóval fűszerezett = tiszta)
Egyesek, mint pl. Ravi Zakariah szerint a poszmodern kor a berlini fal lerombolásával kezdődött, ha egyáltalán a kezdet meghatározható. A nyugatot kelettől elválaszó szimbólikus berlini fal leomlásával a kelet és nyugat "összefolyt", és egy új világ-egyetemes világnézet formálódik. Ez az új világnézet még jobban megkérdőjelez minden "régi értékrend"-et, mint a modern filozófia, és erősen a nihilista irány felé serkenti a gondolkozást. Ha egyetlen szóval szeretném jellemezni a posztmodernizmus karakterét talán a relativitás szót használnám. Nincs abszolut, nincs etalon, nincs semmi szilárd, amit alapnak tekinthetünk, amihez viszonyíthatunk. Ha helyet adunk a posztmodernizmusnak, akkor "kicsúszott a talaj a lábunk alól". A posztmodernizmus szerint nics abszolút igazság, kivéve a sajátját, miszerint nincs abszolut igazság. Erkölcsileg nézve nincs bűn, csak különbözö erkölcsi normák.
Támadás a szavak ellen
Természetesen a régi értékrend és főleg a judaizmus és a judeo-keresztyénség értékrendje ellen a támadás minden szinten folyamatban van. Amint az szokott lenni az egyetemi professzorok a média támogatásával viszik a vezetőszerepet, de a művészet terén is gyors a felzárkózás, a filmiparon és a sláger-világon keresztül. Az agymosás újhulláma zúdúl ránk és gyermekeinkre.
Az egyik ilyen támadás alá vett terület: támadás a szavak ellen. A posztmodern filozófia megfosztja a szerzőt a saját szavainak értelmezésétől és az olvasó kezébe adja azt. Az a fontos, hogy az olvasó milyen értelemmel ruházza fel a szavakat és nem az, amit a szerző gondolt. Ilyen módon a szerzőt kiikathatjuk, elszigetelhetjük a saját gondolatától, attól, amit közölni akart és "lefordíthatjuk" az üzenetet a saját szánk íze szerint. Ez a kor szellem azt sugallja, hogy "nem akarom, hogy te értelmezd nekem a szavakat (még akkor sem, ha te vagy a szerzőjük), a szavakat én ruházom fel jelentéssel". Ilyen módon egy bűnös gondolat belopja magát a szívünkbe egy eddig mást jelentő, ártatlan szó takarásában, és a trágár tisztátalan szó pedig az új jelentése mögé bújva. Isten nem szereti, ha a jót gonosznak mondjuk, vagy a gonoszt jónak. Isten gyűlöli ezt. Mindegy, hogy Márai Sándort idézzük és elfordítjuk a szavak jelentését, vagy trágár káromkodást helyeslünk mert az kifejezi az érzésünket. Beszennyeztük a szó tisztaságát.
Mert kezdetben volt a Szó, és a Szó Isten volt... János 1:1
Isten szava soha nem változik, mert ő maga nem változik. Az ő szavai szerint leszünk megítélve függetlenül attól, hogy mi hogyan értelmeztük. Nála a tiszta beszéd mindig, örökké ugyanazt fogja jelenteni. Az ő fogalma a szentségről beszédben vagy cselekedetekben mindig ugyanazt fogja jelenteni.
A téma sokkal nagyobb, mint ahogy azt én ki tudnám fejezni, és sokkal veszélyesebb. Szeretném, ha a féltő szeretet érződne ki ebből a néhány gondolatból. Szeretteim szakasszátok el magatokat ettől a gonosz világtól. Ne engedjétek be a szennyet, a mocskot a szívetekbe, sem az Isten gyülekezeteibe.
Ha a szó elveszti értelmét, akkor Isten beszédének hitele is elveszett. Ragaszkodj a szó tisztaságához, hogy Isten örök érvényű beszédének tisztasága megmaradjon neked és gyermekeidnek. Légy só e világban, aki konzerválja Isten értékrendszerét, beszédedben, cselekedeteidben, gondolataidban.
Jakab 1:27
Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.
Néhány ige:
2 Timóteushoz 4:3
Mert lesz idõ, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
Ézsaiás 5:20
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!
Zsoltárok 119:9
Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? (És ez a beszéd állandó.)
2 Krónika 1:9
Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora. (Az ember vágyódása a szó állandóságára.)
1 Sámuel 15:24
Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptõl, azért hallgattam szavokra.
Zsoltárok 119:140
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
János 17:6
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
Máté 5:37
Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
Kolosséiakhoz 4:6
A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen,] sóval fûszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. (Sóval fűszerezett = tiszta)
